AKTUÁLIS

Élettájoló
Élettájoló
Nem vagyok agrárszakember, de pár éve a fenntarthatóság kapcsán már találkoztam a no till, azaz a szántás nélküli technológiával. Mivel a termőtalajunk rohamosan fogy illetve degradálódik, ez is részét képezi a fenntartható technológiáknak.

Most van a médiaklikken egy 50 perces magyar film a témában, magyar példával, magyar és külföldi szakemberekkel.
Október 28-ig megtekinthető.

Ha érdekel a fenntartható(bb) mezőgazdaság, illetve az agrárszférában tevékenykedsz és még nem láttad, vagy hallottál ugyan a technológiáról de nem tudod eldönteni, mennyire jó vagy rossz, mindenképpen érdemes megnézned.

Hangsúlyozom, nem vagyok agrárszakember, de a személyes ismeretségemben is látva az eredményeket, nagyon úgy érzem, hogy ez az az irány, amerre el kell hogy mozduljunk, ha élelmiszer-termelésről van szó.

https://mediaklikk.hu/m5/cikk/2019/10/14/mergezett-fold/?fbclid=IwAR301gLxorE2JRoHeInqVHa-MZqNhrrZsOrtzeU9b7yDTB8KryaRsmcq69E
Élettájoló
Beer Miklós: Örülni annak, amink van
Elköltöztem a püspökségről. Ezzel kapcsolatban a megelégedettségről szeretnék néhány szót szólni.
youtube.com
Élettájoló
Élettájoló
Gondolataim a klímaválság körül kialakult polémia kapcsán (hosszú lesz!)

Nehéz dologba vágja a fejszéjét az, aki nyilatkozni kíván a lassan erkölcsi válságban csúcsosodó klímaválság témájában. Mindenki meg van győződve vélt vagy valós igazáról, de legyünk őszinték, biztosat senki sem tud mondani. A legtöbb, amit tehetünk, hogy felgöngyölítjük a szálakat, és megnézzük, a kialakult helyzetben mit is lehet tenni, legjobb tudásunk és szándékunk szerint.

Gyerekem, akiért aggódhatnék, nincsen ugyan, de van egy csodás unokahugim, aki hamarosan már hat éves lesz, szemeiben az értelem csillog, és néha olyanokat kérdez, hogy kettéáll a fülem tőle. Felelősnek érzem magam a jövőjéért, ezért is szántam rá magam, hogy megkíséreljem elmondani saját szavaimmal dióhéjban, hogyan jutottunk el idáig.

Az első ember, aki észrevette, hogy a véletlenül elhullajtott mag kikel, s termést hoz, hamar rájött, hogy saját maga is elősegítheti a folyamatot, ezáltal biztosítva magának és törzsének (családjának) az élelmiszerellátás egy részét. Óriási ötlet volt, egyes gondolkodók szerint ez lehetett az a pillanat, amit a Biblia a bűnbeesésnek nevezett el, illetve ami a tudás fájáról való evés cselekménye lehetett – tudniillik, az ember kivette az irányítást a Gondviselés kezéből, ezzel ítélve magát a vérrel-verejtékkel való megélhetés állapotára. Ekkor még nem tudhatta, hogy cselekedete a totalitárius mezőgazdaság kialakulásához vezet, mely lehetővé teszi, hogy ne csak 3-5, hanem akár évente is születhessenek gyermekek egy anyától. Ha több születik, majd többet is vetünk – ha több terem, jöhet a következő gyermek. Nem tudhatta, hogy egyesek így hatalmas mennyiségű élelmiszert (elsősorban gabonát) fognak felhalmozni, melyet aztán őrizni kell és elzárni a többiek elől, ami a katonaság és a hadsereg, a háborúk (amikhez a szaporaság adta az emberanyagot), a pénz, a vallások, az írás és végső soron a civilizáció kialakulásához vezetett. Kicsit hosszabban és érthetőbben ezt kifejti Daniel Quinn az Izmael-trilógiában, illetve Yuval Noah Harari a Sapiens-ben, de hasznos lehet Jared Diamond könyveinek (A harmadik csimpánz, Háborúk, járványok, technikák, Összeomlás, A világ tegnapig) tanulmányozása is.

Az első ember, aki feltalálta és használta a kereket, nem tudta, hogy találmányát a sok-sok jó dolog mellett rosszra is fogják használni. Aki először feltalálta a szélmalmot, nem tudhatta, hogy abban puskaport is fognak készíteni (amit egyébként lehet jóra és rosszra is fordítani). Aki először használt szenet energia nyerésére, nem tudhatta, hogy ezzel befolyással van a légkörre, illetve a szén-körforgásra. De nem is volt lényeges, hiszen nem éltünk annyian a bolygón, hogy ezzel számottevő változást okozhattunk volna. Az ezernyolcszázas években azonban már volt egy ember, Alexander von Humboldt, korának kiváló természettudósa, aki felhívta a figyelmet, hogy az emberi tevékenység (fakivágások, fa és szén égetése stb.) hatással van a környezetünkre, és jó volna vele okosan bánni. Nemigen hallgatták meg. A kőolajjal azonban minden felgyorsult. Az évszázadok alatt felhalmozódott tudásnak most egy eddig jószerével ismeretlen, addig csak világításra, hadi és gyógyászati célokra használt üzemanyag biztosította a robbanásszerű fejlődést, mely a népesség szintén robbanásszerű növekedésével karöltve zajlott végbe – és zajlik most is.

A permetezőszerek, a műtrágyák, a műanyagok, az életünket megkönnyítő eszközök, berendezések mind-mind hasznos eszközök lehetnek, de hatalmas áruk van. Ami minket megkülönböztet az előző korok embereitől, az az, hogy pont azoknak az eszközöknek a révén, melyeket az elődeink együttes erőfeszítéseinek köszönhetően élvezhetünk (egy olyan életszínvonalon, ami az ókorban még a fáraóknak sem jutott osztályrészül), megtudtuk, hogy őseink és mi magunk tudtukon kívül voltunk/vagyunk okozói a kialakult helyzetnek. Ez alatt értendő bolygónk állapota, ami egyébként híven tükrözi a modern ember testi, lelki, erkölcsi és szociális szétesettségét is. Lényeg a lényeg, a ránk, mint az elvileg legintelligensebb fajra bízott Földből lerabolt, kifosztott bolygó lett, iszonyatos társadalmi egyenlőtlenségekkel és igazságtalanságokkal. Mindennapi cselekedeteinkkel, életvitelünkkel újabb és újabb fakockákat húzogatunk ki a globális jengából.

Nos, erre jött rá a huszadik század végének, illetve a huszonegyedik század elejének embere. Ennek tudatában viszont már nem élhetünk úgy, mintha nem tudnánk semmiről, mintha nem történt volna semmi, mintha nem lennének cselekedeteinknek, döntéseinknek kézzelfogható következményei. Nyilvánvaló, hogy nem gyűlöljük őseinket, ahogy valószínűleg gyermekeink, és azok gyermekei sem fognak gyűlölni minket. De rajtunk a felelősség, és ezt át kell éreznünk – jobb esetben anélkül, hogy feleslegesen vállalnánk magunkra a világ fájdalmát. Csak annyit tegyél meg, ami tőled telik –de azt tedd meg, hogy nyugodt legyen a lelkiismereted.

Rajtunk a felelősség? Na, ne már! Hiszen pénzemberek, gigavállalat-birodalmak meg a szabadkőművesek irányítják ezt az egészet! Meglehet, ezt nem tudom, nem vagyok bennfentes, de lehet, hogy így van; mindennapi döntéseinkkel, választásainkkal azonban voltaképpen mi irányíthatjuk őket. Nem vesszük meg a nutellát, nem repkedünk összevissza világszerte, csak akkor ülünk autóba, ha muszáj; gyaloglunk, vagy bringára ülünk, ha lehet, és ha tehetjük (éljen a mozgás!). Nem rendelünk alibabától zenélő automata kutyaeleség-adagolót, nem cseréljük le a ruhatárunkat minden egyes szezonban, a kütyüinket meg azelőtt, hogy végleg felmondanák a szolgálatot. Több hazai, szezonális terméket és kevesebb banánt, kávét, kakaót, teát, nagyüzemi tartásból származó állati élelmiszert vásárolunk (általában, kevesebb élelmiszert; jó része úgyis csak megromlik, másik része meg jobb esetben a csípőnkön, rosszabb esetben a zsigereink körül rakódik le zsír formájában). Amit veszünk, nem eldobható műanyag szatyorban visszük haza, hanem a régi lepedőből vagy függönyből készített vászontáskában vagy gyümölcsrekeszben, a palackozott ásványvizet messziről elkerüljük, szelektíven gyűjtöd a hulladékot akkor is, ha lehet, hogy összekeverik majd, satöbbi, satöbbi. Személyes példamutatás, tudatosság. Úgyis tudod.

Aztán itt van a népesedés problémája. Alighanem a legfontosabb, hiszen a nem kívánt terhességek (és -főleg- nem a várt várandósságok) miatt egyre több embertársunk születik bele a nyomorba, a szeretetlenségbe. Ez elég kemény dió, hiszen elvileg akár 11 milliárdan is élhetnénk a bolygón, de csak az ökoszisztéma teljes amortizálásával (aminek ugye, mi is részei vagyunk), és kábé a jelenlegi csádi életszínvonalon. Fél kiló krumpli meg ugyanannyi kukorica/fő/nap, oszt jónapot (kiszámolták, lásd Ökológiai lábnyom és fenntarthatatlanság, Horváth Balázs szerkesztésében). A fejlett világnak erkölcsi kötelessége (és jól felfogott érdeke is), hogy anyagilag támogassa a népességrobbanással leginkább küszködő harmadik világot, elsősorban oktatás és a családtervezés feltételeinek megteremtésével. Ezt tán nem biztos, hogy tudtad, de elgondolkodhatsz rajta.

A legfontosabbat direkt hagytam a végére. Ha idáig elolvastad, megérdemled, hogy ezen is elmélkedhess! Jézust annak idején kinevették, aztán keresztre feszítették, amiért egyszerűséget, osztozást hirdetett; a szeretetet, ami nem más, mint a jónak az akarása (most függetlenül attól, ki mit gondol és hisz Jézusról). Márpedig most csakis jóakarással, felebarátaink (konzervatívok, liberálisok, pirézek, vizigótok, hidegek, melegek, sötétkékek, világoskékek stb.) felé fordulással, szereteten (jóakaraton) alapuló összefogással lehet előrébb jutni. Ha jót akarok másnak, akkor nem zsákmányolom ki humán erőforrásnak tekintve sem őt, sem a természeti kincseket, melyektől mindennapi életünk és jóllétünk függ. Nem tartom vissza a szegények bérét arra hivatkozva, hogy így is többet kap, mintha nem dolgozna semmit. Nem lopom el embertársam elől életfeltételeit, satöbbi, satöbbi. Úgyis tudod.

Amennyire lehet és amennyire tudati szintem lehetővé teszi, szeretettel, szelídséggel és megértéssel fordulok embertársamhoz, hisz ő is csupán azt akarja, mint én: boldog szeretne lenni. Utópia, meglehet. A világ sebei számosak, és látszólag értelmetlen kötözgetni őket, mégis úgy gondolom, muszáj megtennünk mindent, ami tőlünk telik – de csak annyit, és nem többet. Mára ennyire futotta tőlem, jó éjszakát kívánok!

Sopron, 2019-09-25
Horváth-Szováti György
Élettájoló
Élettájoló
ÉlettájolóÉlettájoló megosztott egy bejegyzést.
Kedves Követőm!

Úgy áll a dolog, hogy a szervezők idén is meghívtak a III. Test és Lélek Fesztiválra (nov. 16, 11.00-12.00 közt, a GYIK Rendezvényházban). Egy igazán aktuális témával készülök, görgess lejjebb, s meglátod, miről is nyilatkozom meg majd!

Szeretettel várlak!
Élettájoló
ÉlettájolóÉlettájoló megosztott egy bejegyzést.
A nemzetközi Drawdown projekt legfontosabb teendői a CO2-kibocsátás csökkentése terén (jobbról balra haladva, tehát a pirostól, ami a legfontosabb):

- Nők támogatása (empowerment-re nemigen tudok jobb szót) (családtervezés, lányok oktatása)
- Szélturbinák
- Hűtéstechnika fejlesztése
- Csökkentett élelmiszerpazarlás
- Növényekben gazdag étrend.

És még további 73 már létező megoldás, + 20 még fejlesztés alatt álló megoldási javaslat - no meg az a rengeteg lehetőség, ami menet közben még adódik!

Az első 12 megoldással elkerülhető az összes mai kibocsátás 60%-a!!!

Kérdésed van? Írj!

Ha bármelyik szolgáltatásom felkeltette érdeklődésed, kérdéseid vannak velük kapcsolatban, akkor kérlek, kérdezz bátran!