Mindenképpen érdekes dolog számomra, hogy a Föld napja, április 22-e majdnem ott van György napja mellett, amely név földművest jelent. Geo-orgius: a földet művelő, szervező, de vele mindenképpen gondossággal törődő. És valóban. Szeretem a bolygót, ahol élek. Szeretem a Földet. Nomen est omen.

Rengeteg csatornából áramlik felénk a környezetvédelemmel, természetvédelemmel, fenntarthatósággal, klímaváltozással, természeti katasztrófákkal kapcsolatos temérdek információ – és dezinformáció, természetesen. Nekem viszont nem áll szándékomban riogatni és hangulatkeltéssel foglalkozni, főleg megosztó kinyilatkoztatásokat tenni.

Pár milliárd évbe telt, míg bolygónkon kifejlődhetett az élet. Az egysejtűekkel kezdve a fonálférgeken át, a gerincesek megjelenéséig szintén sok idő telt el. Közben több kihalási hullámmal is tarkított időszak vonult el egymás után, teret adva ezáltal újabb s újabb fajoknak, melyek átadhatták egymásnak az Élet stafétáját.

Mikor arról beszélünk, milyen törékeny is a Föld, voltaképpen azt értjük alatta, hogy a mi emberi életünk szempontjából nagyon szűk az a sáv, amelynek következtében élhető a bolygó, vagy fennmaradhat rajta a jelenlegi civilizációnk.

A Föld nem törékeny, átél még jó pár milliárd esztendőt – nekünk viszont egyáltalán nem mindegy, milyen körülmények közt élhetünk rajta. Éppen ezért nagyon meg kell becsülnünk, és vigyáznunk kell rá.

Számos módja van annak, hogyan óvhatjuk meg a saját, illetve gyermekeink, unokáink életfeltételeit, a későbbi generációkról már nem is szólva. A legfontosabb szabály a következő: meg kell változtatni gondolkodásunkat, ki kell törni jelenlegi paradigmáinkból, mely a fogyasztásban látja megtestesülni életünk értelmét, és a boldogságot. Azt kell tudatosítani magunkban, és észben tartanunk, és hogy nem urai vagyunk a Földnek, hanem szolgái, és nem igázhatjuk le azt a természetet, melynek mi is szerves részei vagyunk – ez fizikai képtelenség. Ha megtörténik ez a paradigmaváltás, automatikusan megváltoznak a dolgok, és nem lesz szükség világmegváltó programokra. Bízom benne, hogy ez a változás villámgyorsan végbe fog menni globálisan – ha nem is egy emberöltő alatt, de még ebben az évszázadban.

Nem tudom, miért van ez így, de gyermekkorom óta érzékeny vagyok a teremtett világ problémáira. Már akkor is törekedtem rá, hogy kisebb legyen az ökológiai lábnyomom, mikor még nem is tudtam, hogy ez a fogalom létezik. Részben ezért is van az, hogy kitartok a növényi alapú táplálkozás mellett. Rengeteg földterületet, ivóvizet, fosszilis és nem fosszilis erőforrásból származó energiát lehet vele megtakarítani, ráadásul, ha minél inkább átállunk ilyen életmódra, annál több hely marad más fajoknak, ami által egyre stabilabbá válhat globális ökoszisztémánk. Az emberi egészség szempontjából is csak nyerhetünk vele, sőt, mi több: érzékenyebbé válunk általa a világ problémáira. Kell ennél több..?

Nem kell mindenkinek vegánnak lennie, bár könnyen lehet, hogy egy évszázad múlva már az lesz az elfogadott életmód. De addig is próbáljunk ki alkalomadtán izgalmas, ízletes növényi ételeket, illesszük be őket mindennapjainkba. Barátkozzunk velük, és ha arra kerül a sor, nem kell majd muszájból lemondani az állati termékekről. Nem is fognak majd hiányozni. A bolygónk pedig virágozni fog. Velünk. Miattunk. Ebben bízom. Tartalmas, szép életet kívánok csodás Földünkön!